Adrienn Indiában - Chennai, KYM

Nyomtatás

Látogatás "A Nyugati Jóga Nagypapájánál"

- a Kryshnamacharya Jógaközpontban


Hát, újból megéreztem Indiába. Utam most sem volt könnyű, majdnem 30 órát utaztam, míg a 3. repülő leszállt Chennai (korábbi neve: Madras) városában Dél-Indiában. Már a repülőn ülve figyeltem az alattam elterülő tájat és rájöttem, hogy igazán megérkeztem a monszun esők világába. Az egész vidék úgy nézett ki, mint a vízzel elárasztott rizsföldek. Kilépve a reptérről szinte rám ült a pára és megcsapott az eső szaga. Ezt a szagot szinte minden nap élvezhettem 2 hetes ittlétem alatt

Nehéz volt megint felvenni India ritmusát és újra bizalommal fordulni az itteniek felé, mivel Chennai még Nepál egyes részeinél is kaotikusabbnak tűnt. Azzal is ismét szembesültem, hogy nőként egyedül utazni Indiában nem egyszerű. Aztán 1-2 nap alatt visszajött a komfortérzet, kezdtem megszeretni a chennaiakat. Dél- India olyan, mintha a trópusokon forgatott filmben lenne az ember: csodálatos pálmafák tele kókuszdiókkal és lecsüngő banánfürtökkel, tengerpart nagy hullámokkal, rikoltozó egzotikus madarak stb., mellette viszont bűzös szeméthegyek mindenhol, kiismerhetetlen, girbe-gurba utcák tele állati és emberi hangokkal, élettel és persze az élet végtermékeivel. Reggel madarak és mókusok ébresztenek, meg néha a kaparászó patkányok és olyan a pára, hogy sokszor a szomszéd ház sem látszik. A monszuneső olyan, mintha 10 másodpercenként nyakon öntenének 1 nagy vödör vízzel és az utcákon néha könnyebb lenne csónakkal keresztülvágni. Ugyanakkor lenyűgözött, ahogy az itteni gyerekek rám mosolyogtak, ahogy dél-indiai szokás szerint az emberek picit somolyogva ingatják a fejüket, ha megegyezünk valamiben vagy tetszik nekik, amit mondok..

 

Mindenképpen megérte ilyen messzire eljönni. Egyes külföldi csoporttársaim még sétálni sem szeretnek, olyan nagy a nyomor bizonyos utcákon. A Krishnamacharya jógaintézet is meglepően rossz negyedben van, nem messze tőle egy olyan központ működik, ahol az indiai kormány egészen elhanyagolható összegért ad meleg étkezéseket mindenkinek, akinek szüksége van rá. Nekem is nehéz keresztül vágni ezeken az utcákon, tudom nem segíthetek nekik, de azért nem szeretném becsukni a szememet és látni akarom Indiát a maga egészében.
Krishnamacharya jógamester és fia, Desikachar által alapított intézet nem egy klasszikus jóga ashram, nem hasonlít semmiben arra, ahol Rishikeshben (Észak-India) 5 hetet töltöttem. Ez az intézet inkább egy terápiás és oktatási központ, ahol a jógával gyógyítanak és nevelnek. A tanárok- főleg az idősebbek- inkább tudósokra hasonlítanak, barátságosak, de távolságtartók. Az intézetben a helyi indiaiakat, ha nem tudnak fizetni, ingyen gyógyítják és a gyerekeknek is rengeteg foglalkozást tartanak. Minden tanárnak kötelező gyerekeket is tanítani. Ennek megfelelően a Krishnamacharya jógaintézet mindig tele van várakozó gyógyulni vágyókkal, jógagyakorlókkal és gyerekekkel reggel 6-tól este 8-9-ig.

 

A kurzust, ami miatt 2 hetet itt töltöttem tri-anga jógának nevezik, azaz a jóga 3 ágát: az ászána gyakorlást (fizikai gyakorlatok), pránayámát (légzőgyakorlatok) és a meditációt foglalják egységbe számunkra, nyugati jógaoktatók számára. Ezt talán a vinijóga elnevezés világítja meg a legjobban, ami alkalmazott jógát jelent, vagyis a jóga eszközeinek alkalmazása az egészség fenntartása a testi-lelki-szellemi harmónia megtalálása vagy a betegségekből való gyógyulás segítésére. Tanáraink a jóga ősi és elfogadott írásos emlékei (Patanjali jóga szutrái, Hatha jóga Pradipika, Bhagavad-Gíta), valamint Krishnamacharja és mestereinek tanításaiból kiindulva építik fel számunkra a jóga rendszerét.
Nem azt tanuljuk meg elsősorban, hogy melyik testgyakorlat hogyan hat, ezt úgy gondolják elég jól tudjuk mi nyugatiak. Hanem a jóga minden eszközét, legfőképpen a légzés urallásának technikáit használva próbálják egy kiegyensúlyozottabb, tudatosabb élet alapjait átadni.

 

Krishnamacharyát sok helyen a nyugaton is elterjedt jógairányzatok nagypapájának hívják, mivel tanításai a tanítványai által meghatározók abban, ahogyan most jógát gyakorlunk és abban, hogy a jóga ilyen sokakhoz elért nyugaton.
A teljesség igénye nélkül az ő tanítványai voltak: Indra Devi- az első komoly női jógaoktató, aki Amerikában nagy szerepet játszott a jóga elterjedésében, B.K.S. Iyengar- az Iyengar jóga megapaítója és Patabi Jois a dinamikus jóga atyja.
Krishnamacharya élete végéig (103 évesen halt meg kb. 10 évvel ezelőtt) gyakorolt és tanított, módszere szerint egyszerre 1 tanítvánnyal foglalkozott és személyre szabottan adott gyakorlatokat annak megfelelően, hogy a személynek éppen mire volt szüksége és mit akart elérni a jógával. Ezt a metódust viszik tovább az általa és fia által alapított jógaintézetben is: az órák nagy részén a tanárok személyesen foglalkoznak a jóga gyakorlókkal és gyógyulni vágyókkal. Én is kipróbálhattam ezt, nagyon hasznos tanácsokat kaptam a saját gyakorlásomhoz és egy személyes mantrát, amit nem lesz egyszerű megtanulnom.

 

Nagyra értékelem azokat a tanításokat és tanácsokat, amiket a jógaterápiát bemutató órákon kaptunk. Itt lehetőségünk volt az általunk fontosnak tartott problémákat, amelyek sok embernek jelentenek nehézséget, a nálunk jógázóknál megbeszélni, megvitatni. Tanáraink bepillantást engedtek, hogy ők hogyan foglalkoznak hasonló problémákkal és kipróbálható gyakorlatokat tanultunk, amivel segíthetünk az adott feladattal vagy betegséggel küzdőknek. Ugyanakkor szerintem a legfontosabb, amit ők képviselnek, hogy minden ember egyedi és különleges. Tehát nem szabad valakit a problémái vagy betegségei alapján megítélni, kezelni, az egész embert kell egyben segíteni, hogy elérhesse az általa kitűzött célokat. Ezen az úton a saját és még sok-sok ember tapasztalatai alapján a jóga eszközei és szorgalmas gyakorlása lehet mindenkinek a kísérője.

Krishnamacharya személyes életével és gyakorlásával is meghatározó példát mutatott: élete végéig minden reggel 3-kor kelt, elvégezte a 4 órás saját gyakorlását: fizikai gyakorlatokat, légzőgyakorlatokat és természetesen mantra-meditációt és 7 órától már tanított és tanítványokkal foglalkozott egészen estig, mindezt minden nap ugyanígy. A legfontosabb számára az volt, hogy mindig legyünk ott teljes valónkkal abban, amit éppen csinálunk, teljes figyelmünkkel koncentráljunk a jelenre, magunkra, vagy másokra. Mondása volt, hogyha naponta egyetlen lélegzetedben jelen tudsz lenni teljesen, akkor boldog leszel.


Végezetül szeretném megosztani még veletek egy meditációs élményemet. A meditáció tárgya, amit gyakoroltunk a stabilitás, a szilárdság, az egyensúly volt. Az eszme amiben később elmerültünk és amivel a meditációban eggyé váltunk: a szívünk egy hordozható mennyország. Jó elmélkedést és meditációt nektek is!

 

Tanfolyamok,aktualitások

Ajándékozz egészséget, egészségeset! Lepd meg szeretteidet, barátaidat jóga ajándékutalvánnyal!

Vásárolhatsz 1 jógaórát és több alkalmas bérletet.

Részletekről érdeklődj a Stúdió elérhetőségein!