Adrienn Indiában - Utolsó napjaim

Nyomtatás

Utolsó napjaim

 

Ez lesz az utolsó bejegyzésem Indiából, mivel pár nap múlva megyek haza. Kettős érzések munkálkodnak bennem. Egyrészt nagyon sajnálom, mert, ha lehet ilyen banálisan megfogalmazni, boldog voltam és még vagyok is itt Rishikeshben. Másrészt már nagyon hiányoznak, akiket szeretek, a környezet, amiben jól érzem magam és nem utolsó sorban hiányzik a jógatanítás. Itt is kellett órákat tartanunk, de az teljesen más érzés, amikor jógaoktatóknak kell úgymond mintaórát prezentálni. Ami viszont otthon fog hiányozni- a teljesség igénye nélkül:

Arcok. Akiket megismertem, megszerettem, akiken láttam az elmélyülést, a lélek fényét.

Ízek. India hihetetlenül sokszínű, néha bántóan idegen, de legtöbbször bámulatosan egyszerű és finom ízei. (mellékeltem egy képet ízelítőül)

Látványok. A Gangesz elmélyült bámulása, a Himalája ölelő közelsége, a koszos, végtelenül rendetlen, mégis ismerős utcák, a szabadon kószáló tehenek és viccesen fürge, ezüstös bundájú, emberszerű nézésű majmok, a mindenhol elszórtan heverő szemétkupacok..

 

Pillanatok vagy percek hosszú sora. Amikor motoron bejártuk a környező hegyeket, amikor reggel még gyakorlás előtt, derengő napfelkeltében először látom meg a Gangeszt, a pillanatok, amikor a gyakorlásokon túlleptem a saját határaimon, amikor hajnalban először zengetjük együtt, egészen mélyről jövően az AUM mantra hangjait, amikor sötétedéskor búcsút intek a város fényeinek, amikor mélyre zuhanok meditációban és egyáltalán nem akarok kijönni ebből a módosult létezésből.

Szeretnem itt bemutatni azokat, akiktől sokat tanultam Rishikeshben:

Radjumari- egy mosolygós, szeretettel teli 50 év körüli hölgy, akitől nemcsak meditációt, tisztítóeljárásokat és shivananda jógát tanultam. Amit igazan kaptam tőle, az a végtelen hit, ami minden embert megillet, mert ha hisznek benned, akkor muszáj fejlődnöd, muszáj gyógyulnod és muszáj neked is továbbadnod azt, amit kaptál.

Tyagaraj (tyagaradzs-ként ejtendő)- kissé furcsa, mégis nagyon mélyen megérintő pranajama tanárunk, aki maga a pranajama. Számára nem létezik más, csak ez, egész életét (közel 40 éve) ennek szentelte. Ő volt az, aki, csak, hogy felébressze a hitünket, hogy mi is képesek leszünk ilyenre, 1 percre megállította előttünk a pulzusát.

Chetan- iskolánk vezető tanara, aki sikeresen teljesítette azt, a maga által kreált küldetését, hogy elfogadtassa velünk, hogy sokszínűségében élvezzük és szeressük a jógát.

Alendar- szakácsunk, aki gondoskodott arról, hogy egészségben és jókedvben legyünk a nap nagy részében. Mindig gondosan számon tartotta, hogy ettünk-e mindannyian és még a betegeket is rávette, hogy meggyógyuljanak.

 

Kaptunk most vasárnap egy nagy ajándékot az iskolánktól. Elvittek minket a Himalája egy "közeli" barlangjába (az 5 kilométeresnek becsült út kocsival több, mint 1 órát vett igénybe).

Most mar értem, hogy a jógik miért mennek a barlangokba meditálni. Egy sötét és alacsony plafonú barlangba vezettek minket, ahol kellemesen hűvös volt (kinn most éppen 41 fok van) és egy szerzetes folyamatosan mantrákat énekelt. Ahogy leültem, pár másodperc múlva már benne is voltam, minden erőfeszítés nélkül, a meditatív tudatállapotban. Erőltetnem kellett magamat, hogy induláskor kijöjjek belőle.

Innen továbbmentünk egy vízeséshez. Itt a Himalája hegyeiből egészen meredeken ömlik lefelé egy patak, közben kisebb vízmedencéket képez, ahol megfürödhetünk a kristálytiszta vízben, ami végül a nagy Gangeszben köt ki. Elképesztően szép volt (kép mellékelve). Kellemesen langyos volt a víz, amiben megfürödtünk a több mint egy órás hegymászás jutalmaként. Persze mi nők szigorúan csak ruhában, bezzeg a férfiak nekivetkőztek kisgatyára. Láttam már pár, lenyűgözően szép vízesést, például a Yosemite Nemzeti Parkban, Észak-Amerikában, de ennek a vízesésnek a természetes és érintetlen szépsége beleégett az emlékezetembe. Visszafelé még volt időm, hogy búcsút intsek az itteni léptékekkel alacsony (3000-es csúcsok veszik körbe ezt a területet) mégis lenyűgözően magas és zöld hegyormoknak.

Végezetül hadd osszak meg veletek egy meditációs élményt. Esténként gyertyaláng meditációkat tartunk. Körben leülünk egy égő gyertyával a középpontban, majd sok-sok AUM mantrát zengetünk és fokozatosan, először csak lefelé nézve, belebámulunk a gyertyalángba. Pislogni vagy megmozdulni szigorúan tilos! Második menetben, kis lehunyt szemű meditáció után a gyertyaláng közepébe bámulunk, majd megint, némi pihenő után, a gyertya aurájára fókuszálunk. Egészen erős élmény, rögtön könnyezni kezd az ember. Majd elmerülünk a gyertya melegében, ragyogásában, a formákban és a színekben. Ha van kedvetek, próbáljátok ki Ti is!

Ohm shanti, shanti, shantii

 

Tanfolyamok,aktualitások

Yin yoga tanfolyam 

Időpont:  április 23-tól május 28-ig keddi napokon 18:00-19:30-ig

Oktató: Lénárt Alexandra

Bővebben...