Adrienn Indiában - Jógagyakorlás

Nyomtatás

 Jógagyakorlás Indiában


Hosszabb ideje nem írtam, mivel sajnos megkaptam azt a bizonyos "India betegséget". Meg kevés olyan emberrel beszeltem, aki hosszabb időt töltött Indiában és ne ment volna keresztül ezen, a főleg hasmenésből és hányásból álló betegségen. Most mar kezdek jobban lenni, úgyhogy remélem, holnaptól újra kezdhetem a gyakorlást is.

Korábban ígértem, hogy részletesen írok a fizikai gyakorlásokról. Egy olyan asramban tanulok, ahol fontosnak tartják, hogy nyitottak legyünk a jóga minden formájára. Tehát a gyakorlási palettánk is elég szeles: a kifejezetten fizikai és igencsak megterhelő ashtanga vinjasától egészen a, nagyrészt meditációból álló, tradicionális rádzsa jóga gyakorlásáig.

Az ashtanga vinjasát azért tartják fontosnak, mivel szerintük a nyugati emberek szervezete tele van mérgekkel és lerakódásokkal, amitől izzadással lehet leginkább megszabadulni. Hát, azt hiszem, ezt a célt jól a fejébe vésték fiatal ashtanga vinjasa oktatónknak is, mivel olyan még nem volt, hogy, gyakorlott jógásként, fel óra alatt ne dőlt volna rólam a víz. Az egyébként sem sarkvidéki klímájú Indiában délután, a legmelegebb napszakban, akkurátusan bezár minden ablakot a jógateremben, hogy még az esélyét is elvegye egy kis szellőnek. A terembe besüt a nap, minimum 50 C van és ahogy egyre jobban izzadunk, nő a páratartalom - egyre jobban kezd hasonlítani egy szaunára. De a szauna összehasonlíthatatlanul kellemesebb ehhez viszonyítva, mert mi nehéz aszanák hosszú sorozatát hajtjuk végre ebben a környezetben.

Nem mondanám, hogy nagy rajongója lettem az irányzatnak, azt hiszem, maradok a tradicionálisabb jógafajtáknál. Viszont meglepő, hogy ezek a gyakorlások pár hét alatt milyen edzetté és erőssé tették a testemet. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy az irányzat kifejezetten az izomfejlesztésre megy rá, például a lótuszülésben megemelem magam a kezeimre könnyű gyakorlatnak számít.

Számomra leginkább meglepő, hogy a shivananda joga volt rám a legnagyobb hatással. Ezt az irányzatot ismertem mar valamennyire előtte, de soha nem gyakoroltam komolyabban. A meditáció tanárnőnk, Radjumari tartja, aki bemutatkozáskor kijelentette, hogy ő igazan csak a meditációt szereti, mert ott nem kell igazan semmit csinálni. Ehhez képest kacagva (tényleg nagyokat nevet közben) felmegy skorpió pózba mindenfajta megerőltetés nélkül és azt a gyakorlatot használta bemelegítésnek a mozgásos meditációhoz, amikor a lábunkat a fejünk mögé tesszük.

Elgondolkodtató, hogy ők mennyire más szinten gyakorolják a jógát, hogy itt mennyire mást jelent a nehéz gyakorlat. Visszatérve a shivananda jógához, ez egy abszolút tradicionális, kötött gyakorlatsorral dolgozó irányzat, melyben nagy hangsúlyt helyeznek a gyakorlatok közötti relaxációra. Biztosan az oktató személyes ereje is hozzájárult, de egészen új energiák ébredtek bennem a shivananda gyakorlásokon. Egészen hosszan, megerőltetés nélkül benne tudtam maradni még a nehéz ászanákban is és az órák után hihetetlenül egészségesnek és energikusnak éreztem magam.

Hétköznapokon délelőtt mindig hatha jógát gyakorlunk, ezt a jógaiskola vezető tanara: Chetan tartja. Ez az a jóga, ami a legközelebb áll ahhoz, amit én gyakorlok és oktatok. Chetan jó érzékkel kombinálja a különböző hatha joga irányzatokat: a tradicionális hatha jógát, az iyengar jóga elemeket és a páros jógát. Sok új lazító gyakorlatot tanultam tőle, de leginkább a látásmódja ragadott meg.

Próbálja integrált szemlélettel nézni a jógát, nem mondja soha, hogy ez vagy az az irányzat jobb vagy rosszabb, hanem amikor arra van szüksége, dinamikus gyakorlatsorokat használ, mikor arra van szüksége, páros lazításokat. Számára is elsődleges fontosságú, hogy mindaz, amit a hatha és a pranajama gyakorlásokon csinálunk, az csak felkészülés. Felkészülés a jóga egyetlen és legnagyobb céljára, a meditációra. Nem arra a meditációnak nevezett dologra, amit például egy táncos kundalíni meditáción átélhetünk. Hanem a klasszikus mély meditációra, melyet leginkább egy pszichológiai fogalommal tudok leírni:a flow-val.

Ebben az állapotban a test egyáltalán nem mozdul, nincs szüksége arra, hogy megmozduljon. Az elme 1 dologra fókuszált, elmerül ebben a dologban. Ekkor megszűnik tér és idő; közelebb kerülhetünk az univerzum lényegéhez. Chetan elmesélte, hogy életének legboldogabb időszaka volt, amikor megadatott neki, hogy a külvilágot hátrahagyva, fel évre beköltözzön a Himalája egyik barlangjába, szent emberekkel meditálni. 6 hónapon keresztül nem csináltak mást, csak reggeltől estig meditáltak. Elmondta, hogy soha nem mosolygott annyit és azóta sem érezte olyan teljesnek az életét, mint ott.

 Chetan másik érdekes élménye, amit megosztott velünk, szintén a meditációhoz kötődik. Egyszer ült mély meditációban és a haragosai megpróbálták onnan elmozdítani - de még megmozdítani sem tudták ezt a nem túl nagytermetű embert. Egyébként a dologról csak később értesült, mikor kijött a meditációból.

Ez a történet is sokat elmond a meditáció lényegéről. Ilyenkor közelebb kerülünk a halálhoz, és ilyen élményekkel felszerelkezve, már az életben sem félünk annyira a haláltól. Hogyha el tudjuk engedni a halálfélelmet és a ragaszkodást olyan dolgokhoz, amikre igazán nincsen szükségünk, akkor megtalálhatjuk a belső nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és derűt. A jóga célja tehát a belső boldogság és kiegyensúlyozottság elérése. A jógatanítás célja pedig, hogy megtanítsuk az embereket magukban boldognak lenni.

 

Namaste

 

Tanfolyamok,aktualitások

Ajándékozz egészséget, egészségeset! Lepd meg szeretteidet, barátaidat jóga ajándékutalvánnyal!

Vásárolhatsz 1 jógaórát és több alkalmas bérletet.

Részletekről érdeklődj a Stúdió elérhetőségein!